A psoriasis (pikkelysömör) a krónikus bőrbetegségek közül a leggyakrabban előforduló, nem fertőző betegség, mely a bőrt, körmöket, nagyon ritkán nyálkahártyát érintő elváltozás. Krónikus, hosszantartó, kiújulásra hajlamos megbetegedés. A psoriasis ma még véglegesen nem gyógyítható, de a tünetek csökkenthetőek.
A betegség a bőr genetikai meghatározottságú, fokozott hámképződéssel járó krónikus gyulladásra való hajlama, amely bizonyos külső vagy belső hatásokra jelenik meg. Ugyanakkor a psoriasis nem csak a bőr betegsége, hanem immunrendszeri zavar lévén az egész szervezetben zajló folyamat. A bőrtünetekhez súlyos panaszok, kisízületi fájdalmak és gyulladások következtében fellépő mozgáskorlátozottság is társulhat. A bőrt elcsúfító sömörös foltok nemcsak viszketésükkel okoznak kellemetlenséget, lelki, önelfogadási problémákkal is tetézhetik a bajt. A psoriasis az életet nem veszélyezteti, ugyanakkor egyike az életminőséget nagymértékben rontó bőrbetegségnek.
A tünetektől függően enyhe, középsúlyos és súlyos lefolyású pikkelysömört lehet megkülönböztetni. Lefolyását nehéz megjósolni, mivel idővel súlyosbodhatnak, enyhülhetnek, esetleg meg is szűnhetnek a tünetek. Földön mindenhol igen elterjedt betegség, területenként az összlakosság 1,5-3%-át érinti. A pikkelysömör különböző formái a világon átlagosan minden ötvenedik embert érintik. A nőket és férfiakat egyenlő mértékben betegíti meg. Megjelenhet minden életkorban, leggyakrabban a 15-35 év közötti személyeket sújtja. Tömeges első megjelenési ideje a serdülőkorra esik, ekkor többnyire a hajas fejbőrön kezdődik.
A pikkelysömör semmilyen formában nem fertőz. Mivel a hajlam nem adható át másnak, ezért a beteg psoriasisa környezetére nem veszélyes. A pikkelysömör a belső szerveket nem betegíti meg, ízületi panaszokkal azonban társulhat (arthritis psoriatica). A belső szervi betegségek viszont ronthatják, vagy provokálhatják a psoriasist.
Mi okozza a pikkelysömört?
pikkelysömör kialakulásában veleszületett hajlam és környezeti, úgynevezett provokáló faktorok játszanak szerepet. Kialakulása több tényezőtől függ. A psoriasisra való hajlam öröklött, eddig mintegy hét gént találtak, mely szerepet játszik kialakulásában. A genetikus hajlam önmagában nem elégséges a psoriasis megjelenéséhez. Ahhoz, hogy pikkelysömör kialakuljon, a veleszületett hajlamot megjelenítő, külső környezeti, provokáló faktorok hatása is szükséges. A "külső" hatás lehet belső betegség is. Provokáló faktor minden olyan hatás is, mely a pikkelysömörre hajlamos beteg bőrén psoriasist képes megjeleníteni. A psoriasisos bőrtünetek akkor alakulnak ki, ha hajlam és a provokáló faktorok együttes hatása eléri azt a küszöbértéket, melynél a betegség már megjelenhet.
Milyen kórélettani folyamatok vannak a pikkelysömör
tüneteinek hátterében?
Magában a bőrtünetben fellépő gyulladásos, immunológiai folyamatnak a lépéseit mára igen pontosan feltérképezték. Bőrünk hámsejtjei normális esetben a többrétegű hám legalsó rétegében "születnek". Később a bőrfelszín felé vándorolnak, bennük szarufehérje halmozódik fel, melyek végül észrevétlen hámlással leválnak. Pikkelysömör esetében ez a hámsejtvándorlás többszörösére felgyorsul. A bőr normális működése során a sejtekből a sejtmagok felszívódnak, az őket összekötő molekulák eltűnnek, ám mindezekre a psoriasisban felgyorsult vándorláskor nincs idő.
A sejtmagokat tartalmazó, szétválni nem képes hámsejtek alkotják a fehér színű, hámló "pikkelyeket". Ezeket a változásokat a hámsejtekben valószínűleg immunológiai folyamatok indítják el, melyben főszerepet játszanak bizonyos fehérvérsejtek (aktivált T sejtek). A kutatások főként arra irányulnak, hogy a pontos molekuláris szintű események megismerése után új, hatékony gyógyszereket fejlesszenek ki a pikkelysömör tünetei megjelenésének megakadályozására.
Diagnosztika, tünetek, megjelenés:
Rendszerint 10-40 éves kor között kezdődik, de bármely életkorban előfordulhat. A psoriasis tünetei annyira jellegzetesek, hogy a bőrgyógyászati vizsgálat alapján felállítható a diagnózis. Ritkán van csak szükség szövettani vizsgálatra. A pikkelysömör krónikus, kiújulásra hajlamos betegség, mely az ép bőrtől jól körülírtan elhatárolódik, ezüstösen hámlik és egy vagy több kiemelkedő, vörös plakkos elváltozás alkotja.
A pszoriázisos plakkokat a bőr sejtjeinek kórosan felgyorsult osztódása okozza. Általában egy vagy több apró plakk formájában jelenik meg először a fejbőrön, a könyökökön, a térdeken, a háton vagy a farpofákon. Bár az első plakkok pár hónap után maguktól visszafejlődhetnek, de meg is maradhatnak: ekkor összefolynak és nagyobb plakkokat formálnak. Előfordul, hogy valakin csak 1-2 apró plakk jelenik meg, míg másokon a test nagy felületét borítják be. A vaskos plakkok vagy a tenyereken, a talpakon, a nemi szervek hajlatainál is megjelenhetnek. Néhány esetben fájdalmas bőrfelületről lehet szó, de sok esetben a beteg teljesen panaszmentes lehet.
Ugyan az elváltozások nem okoznak kifejezetten rossz közérzetet, viszont nagyon szembetűnők, és a beteg számára gyakran zavaróak. A pikkelysömör komoly lelki megterhelést okoz, hiszen egész életen át fennálló betegségről van szó, ami néha elmúlik, majd ismét megjelenik.
A fellobbanások télen, illetve stresszes helyzetek után gyakoribbak. Kórformái közül a plakkos psoriasis a leggyakoribb. A bőrön vaskos, ezüstös pikkelyek mutatják a lelökődött szapora hámsejtek helyét melyek akár gyulladtak is lehetnek.
A pikkelysömör néhány, ritka típusának súlyosabb következményei is lehetnek. A pikkelysömör okozta ízületi gyulladás - artritisz pszoriátika - ízületi fájdalommal és duzzanattal jár. Sok, pikkelysömörben szenvedőnek a körmei deformáltak, megvastagodottak, apró, pontszerű bemélyedéseket tartalmaznak.
Eritroderma pszoriátikában a bőr testszerte vörössé és hámlóvá válik. A hámláson túl a bőr nagy területen történő, néha az egész testfelszínre kiterjedő kivörösödése jellemzi. Ez a pszoriázis forma nagyon súlyos elváltozás, mert az égéshez hasonlóan gátolja a bőr védőszerepét a sérülésekkel és fertőzésekkel szemben. Az erythrodermás psoriasist nem ritkán láz és fájdalom kíséri.
Egy másik ritka forma, a gennyhólyagokkal járó pikkelysömör - pszoriázis pusztulóza - melyben kisebb-nagyobb gennyes hólyagok (pusztulák) alakulnak ki a tenyéren és a talpon. Ezek néha az egész testet elboríthatják. Először csak enyhe bőrpír jelzi későbbi helyüket, majd a hólyagok a bőr lehámlásával tűnnek el.
A psoriasis guttata jellegzetessége, hogy a hason, háton és a végtagok bőrén apró vörös foltok keletkeznek, melyek hirtelen, esetleg streptococcus fertőzés lezajlása után tűnnek elő. Miután streptococcus baktériumok okozhatnak mandulagyulladást, nem ritka, hogy a sömör ezután jelentkezik, de megfigyelték bárányhimlő, bizonyos védőoltások, testi-érzelmi megterhelést követően is.
A p ikkelysömör gyógykezelése
A
pikkelysömörben szenvedő betegek egészségügyi ellátása bőrgyógyász szakorvos irányításával történik, a kezelés szintjét a betegség súlyossága határozza meg.
Enyhébb esetekben helyi kezelést javasolható, a plakkokon látható pikkelyeket el kell távolítani hámlasztókkal (pl. 10 % carbamidos, 5-10 %-os szaliciles kenőccsel, sós fürdőkkel). Korábban széles körben alkalmaztak kátrány tartalmú készítményeket pikkelysömör esetében, de ma már ezeket ritkábban használják. A plakkokra alkalmazhatók a steroid tartalmú kenőcsök, krémek, oldatok, melyek a gyulladást csökkentik. Kenőcs formában alkalmaznak A-vitamin analógokat (calcipotriol, tacalcitol).
Súlyosabb, nagyon kiterjedt esetekben a pikkelysömör helyi kezelése mellett belső, gyógyszeres terápiára is szükség lehet. Jó hatásúak az A-vitamin szintetikus származékai, a retinoidok, melyek a szarusodás folyamatát normalizálják. Nagyon jó hatású pikkelysömör esetében az ún. fénykezelés. Mind az UVA, mind az UVB spektrumú fényt használják. Speciális formája a fényérzékenyítő szerrel történő kezelést követően alkalmazott UVA (PUVA) kezelés, illetve a szűk spektrumú UVB terápia.
Látható, hogy igen sokféle terápia között választhat a kezelőorvos, a fenti módszerek jól meghatározott kombinációkban is alkalmazhatók. Minden beteg számára egyénileg a tünetek súlyossága, és egyéb betegségei figyelembevételével szükséges összeállítani a kezelést.
Speciális diéta
A gyógyulás kulcsfontosságú eleme a céltudatos táplálkozás, speciális diéta. Mindenekelőtt csökkenteni kell a cukor, a hús, az állati zsír, az alkohol fogyasztását. Szigorú vegetárius, gluténmentes étrendet kell kidolgozni és betartani. Garantáltan gluténmentes táplálékok – többek között – a rizs és lisztje, valamint a korpája, a szójaliszt, a kukoricaliszt és a burgonya. Növelni kell a zöld rostos növények, a tengeri halak és a müzlik részesedését a táplálékban. Különösen hasznosak lehetnek a gyógyulási folyamat elősegítésében az ómega-3 zsírsavak. A klinikai vizsgálatok azt igazolták, hogy a tápanyagpótlásként adott napi 10-12 g halolaj jelentős javulást eredményezett.
Stressz, elsavasodás
A betegség kialakulásában nagy szerepet játszik a stressz. Több páciens beszámolt arról, hogy a betegség kialakulását megelőző hónapban valamilyen speciális stressz érte. Az orvosi szakirodalom leír néhány olyan esetet, amikor csak hipnózis alkalmazásával sikeresen gyógyítottak néhány beteget. A pikkelysömör kialakulásában minden bizonnyal fontos szerepet játszik a szervezet hosszú ideje fennálló, többszörös mérgezőanyagokkal való telítettsége, az elsavasodás és a sav-bázis egyensúly megbomlása. A terápiás folyamat kezdetén ezért a fontos a szervezet minél tökéletesebb méregtelenítése.
Fizikoterápia, fürdők
A helyi kezelésre különböző fizikoterápiás beavatkozások is szóba jöhetnek. Így heti 3 alkalommal ultrahangos kezelés, 42-45 °C-on 20 percen át, vagy UVB 295-305 nm 2mw/cm2 ultraibolya sugárzás 3 percig heti 3 alkalommal. A fürdők közül első helyen a napi fél órás napfürdőt lehet hatásos. Különleges sókombinációk is enyhítették a bőrpanaszokat. Hasonlóan kedvező enyhítő hatásúnak bizonyult a sók helyi borogatásra történő használata.